Újabb vendégszerző a blogon. Kövi írt egy esszét az induló filmklub kapcsán Bruce Parry-ről, a Törzsek kalandoráról. Azt mondta, hogy hosszú és meghúzhatom, de elolvastam és nem akarom mert tök jó. Remélem van időtök két oldalnyi szövegre

Süllyedünk. Napjainkban ezerszámra tenyésznek a „celebek”. Aki manapság bármivel felhívja magára a média figyelmét, legyen az könnyen fogyasztható zene, sorozatszerep, valóságshow részvétel, rendszeres okoskodás, vagy akár mellméret, abból köznép számára legkönnyebben hozzáférhető bulvársajtó rögtön „celebet” farag. A celebek uralják a tévéműsorokat, magazinok címlapjait, vagy az internetes keresőprogramok találati listáit. Az elnevezés arra utal, hogy ünnepelt hírességekkel van dolgunk, csak az nem fér a fejembe, hogy miért kell őket ünnepelni. Az információ millió csatornán keresztül önt el bennünket, és csoda, hogy még nem fulladtunk bele. A ma embere egyre nehezebben tesz különbséget lényeges és lényegtelen között, pontosan ezért sokaknak nehézséget okoz a saját lényegük meghatározása is. Nem is könnyű megválaszolni olyan kérdéseket, hogy kik vagyunk, mi a célunk, miben hiszünk. A legkönnyebb ezeket a kérdéseket elkerülni, hiszen ezek a belső tartalomra vonatkoznak. Sokkal egyszerűbb, ha valaki az önkifejezésben pusztán a külsejére szorítkozik, hiszen azzal hamarabb elkészül, és bármikor tudja változtatni. A celebek ebben tényleg segítenek, hiszen kép róluk bőven található. Pontosan ezért komoly veszélynek vagyunk kitéve, hogy esetleg ilyen példaképeket választunk magunknak. Példaképekre ugyanis szükség van, csak sajnos nincsenek sokan, legalábbis nem időszerű üzenettel rendelkező, ma élő, inspiratív, és persze hiteles figurák, akiknek a munkája könnyebben megismerhető lenne a tengernyi információ között. Click to read more …

Tags: bruce parry, sokszínűség