Sokat gondolkodtam, hogy mit lehet arról írni, hogy egy Nobel béke díjasnak, a hazája kormánya lefoglalja a díját, zárolja a számláját és a családjáét is és fizikai erőszakkal rettegésben tartja. Aztán jött a hír, amelyben Teherán cáfolja az egészet, a számlás sztorin kívül, az meg jogos mert nem fizette be a díj után az adót. Erre jön Shirin Ebadi, a sértett, aki szerint pedig igaz az egész sztori, egyébként is nem először böki a munkája az iráni hatóságok szemét. Shirin Ebadi egyébként az első női bíró Irán történetében, 2003-ban kapott Nobel díjat a muzulmán nők jogaiért folytatott évek óta tartó küzdelme elismerése képpen.
Szóval mit is lehet írni? Most kezdjek el hőbörögni a gonosz muzulmán pasikon, vagy emlegessem fel, hogy egy újabb rohadt agresszív atomhatalom születik, mert a világ nagyhatalmai képtelen túl nézni a rövidtávú érdekeiken? Hogy milyen elképesztő, hogy ennek a díjnak nincs annyi ereje, hogy megvédjen egy embert? Zárójelben hozzáteszem nyilván nincs és nem is lesz, ha Obamák kapják meg. Na mindegy. Aztán megtaláltam ezt a mondatot, ami a címben van és nekem ma úgy érzem ez a lényeg. Ezt az iszlám hívőknek és nekünk többieknek is tudnunk kell, hogy megint csak nem egy eszmével van probléma, hanem azzal ahogy emberek alkalmazzák a gyakorlatban. És senki ne jöjjön nekem a kulturális különbségekkel, hogy az emberi jogok nyugati agyszülemény, meg ilyenek. Igen az, de a lefektetett morális normák reflektálnak az összes nagy világvallás alapjára, amelyből ezek a kulturális hagyományak táplálkoznak, ez pedig az élet tisztelete.

Tags: emberi jogok, irán, nobel bĂ©ke dĂ­j, shirin ebadi