A sport növeli az önbizalmat, kitartásra tanít, s hatékony fegyver a megkülönböztetés elleni küzdelemben. A Szalántai Kötélugró Sportegyesület tudatosan használja integrációs eszközként.
A kistelepüléseken élő gyerekeknek erősen korlátozottak a közösségi szabadidős lehetőségeik. A lakókörnyezetükben általában nincs, vagy csak bizonytalan időközönként van alkalmuk arra, hogy megéljék milyen egy csapat értékes tagjának lenni. A versenysportok szinte elérhetetlenek, így a fiatalok a siker és a kudarc feldolgozásának fontos lehetőségétől esnek el. Sok kis faluban élő család nem teheti meg, hogy a gyerekeiket a legközelebbi városba kísérjék edzésekre. Ehhez nincsenek megfelelő infrastrukturális feltételek, és gyakran az anyagi feltételek sem teremthetőek elő.
Baranyára hiába jellemző a kulturális sokszínűség, s hiába lenne fontos már a gyermekkorban egymás megismerése, a másság megértése, elfogadása, mindennapos jelenség a szegregáció.
Dobri Mercédesz Anna szakmájánál fogva ismeri a társadalmi kirekesztettség veszélyeit, a mélyszegénységből való kitörés nehézségét, de azt is, milyen jó hatással van a sport a hátrányos helyzetű gyermekekre. Ezért alapította meg a Szalántai Kötélugró Sportegyesületet.
A fejlesztőtanár két társával 2010-ben a kezdett el edzéseket szervezni azzal a céllal, hogy sportolási lehetőséget kínáljanak a Szalántán tanuló, itt és a környező kisebb falvakban élő gyerekeknek. Az edzések az évek alatt egyre komolyabbá váltak, létrejött egy csapat, akikkel szép eredményeket értek el versenyeken is. Beléptek a Magyar Ugrókötelesek Szövetségébe, jó kapcsolatot alakítottak ki a pécsi tankerülettel, a helyi- és a környező települések önkormányzataival.
És hogy miért az ugrókötél? A fizikai előnyei mellett ez olyan sport, amihez nincs szükség költséges beruházásra, s gyakorlatilag bárki, bárhol, bármikor elkezdheti. A gyakorlás pedig rendszerint hamar meghozza gyümölcsét.
Megalakulásuk óta sok támogatót gyűjtöttek a szalántai kötélugrók a tevékenységük fenntartására, de az utazás mindig is komoly problémát jelentett. Az Erősödő Civil Közösségek programba ezért egy saját csapatszállító kisbusz megvásárlására pályáztak, amit kulcsfontosságúnak érezték a csapat fejlődéséhez.
“Azok a gyerekek is megélhetik, hogy milyen rendszeresen részt venni edzéseken, versenyezni és egy csapat tagjának lenni, akiknek eddig erre esélyük sem volt” – meséli Mercédesz, aki edzői feladatok ellátása mellett az egyesületet is vezeti. “A sportban nem számít, hogy ki honnan jön, kinek milyen a családi háttere, így remek eszköze lehet az integrációnak és egymás elfogadásának. Tapasztalatom szerint a jól működő sportközösségek általában elfogadók és nyitottak kortársaikkal szemben.”
Az ECK projekt keretében a kötélugrós programba bevont alsószentmártoni gyerekek rendkívül zárt közösséget alkotnak, kevés kapcsolatuk van nem falubeli kortársaikkal. Mercédeszék azt is látták, hogy nagy szükség lenne a roma és nem roma fiatalok közös edzéseire, találkozásaira. Hisznek a csapatsport kétoldali érzékenyítő hatásában, hogy ezzel is növeli lehet a gyermekekben az elfogadást.
A projekt előtt 19 (4-17 éves kor közötti) fiatallal dolgoztak együtt hetente három alkalommal. Ma heti öt edzést tartanak kb. negyven roma és nem roma, hátrányos helyzetű és jó anyagi körülmények között élő gyerekeknek. A csapatbusszal jóval mobilabb lett az egyesület, az alsószentmártoni gyerekek is részt vehetnek a csapat edzésein, fellépésekre és versenyekre járnak.
Az előadásoknak s a közösen megélt csapatsikereknek köszönhetően folyamatosan nőtt a gyerekek önbizalma, s hatással volt a mindennapi életükre is. Nemrég országos bajnokságon versenyeztek, egyik sportolójuk pedig nemzetközi kötélugró versenyre is kvalifikálta magát.
