A Nevetnikék Alapítvány a pécsi gyermekklinikán és a kaposvári kórházban szervez élményprogramokat a gyerekeknek, és nem mellékesen a kórtermi falakra festenek nagyméretű, látványos meseképeket. A járványhelyzet miatt ezeket a programokat kénytelenek voltak felfüggeszteni, de gyorsan reagáltak, önkénteseiket bevonva ott segítenek, ahol a legnagyobb szükségét látják.
„Pécsen az elsők között hirdettük meg, hogy önkénteseink bevásárolnak az idős, vagy krónikus beteg embereknek, akikre fokozottan veszélyes a vírus” – mesélte Kőműves Glória. „Nem sokkal később az önkormányzat is elindította a miénkhez hasonló programját, ezért velük szoros együttműködésben megállapodtunk az összehangolt működésről.”
A 15 önkéntessel 50-60 nyugdíjas háztartást látnak el heti rendszerességgel, ennek már kialakult jól bevált ritmusa. Alapvetően a bevásárlással foglalkoznak, tehát az időseknek ki kell fizetni az összeget. Azonban már rögtön az első napokban több nehézségbe is belefutottak: volt akinek lejárt a közgyógyászati ellátása, volt, akit a hirtelen megszakadt, korábbi rendszeres segélyezési élelmiszerosztások löktek kilátástalan helyzetbe. Az ő rendeléseiket szükség esetén kiegészítették, többnyire saját forrásból.
Mint Glória elmondta, egy átlagos, középosztálybeli embernek megdöbbentő azzal szembesülni, hogy a rászoruló családok miből kénytelenek megélni. A helyzetet súlyosbítja, hogy a krízishelyzetben az igény is megnőtt, azonban a támogató szervezetek forrásai nem bővültek jelentős mértékben, így kevesebbet tudnak adni a rászorulóknak.
Számunkra a legnagyobb tanulságra az, hogy a vészhelyzet végével sem csukhatjuk be a szemünket. A magunk módján hozzá kell járulnunk hozzá, hogy picit szebb legyen a világ.
A Nevetnikék önkéntesei az általuk támogatott félszáz családnak igyekeznek beszerezni az optimálisnak gondolt élelmiszer-mennyiséget: azt tapasztalták, hogy sok család ezt az egy hétre szánt adagot alapból három hétre osztja be. Az alapítvány önerőből finanszírozza a benzin és telefonköltségeit, így a Krízispályázat egy részét a bajba jutottak gyógyszerére, élelmiszerére fordítják, vagy éppen a nem várt kiadásokat kezelik.
Mint azt Glória megosztotta, meghatározó volt számukra szembesülni a mindennapi nélkülözéssel: „felhívott az egyik mélyszegénységben élő öreg néni sírva, miután a kicsiny rendelését (egy kiló kenyeret és egy májast kért egész hétre) még négy szatyor élelemmel egészítettük ki. Hogy ilyenben még sosem volt része, s amint a virágládáiban beérik a paradicsom, ő ad nekünk belőle.”
A Nevetnikék modellje egyébként jól példa lehet a kisebb, szomszédsági összefogásoknak is: az idősek vagy a központi számon adják le a rendelést, vagy közvetlenül hívják az önkéntest. Érintkezés nem történik, az önkéntesek az ajtó előtt hagyják a csomagot, és a pénzt a rejtekhelyről veszik el. Bár nehéz döntés volt, de annyi család támogatását vállalják, amit erőforrásaik alapján biztosan el tudnak látni.
„Az időseknek a bevásárlást a vészhelyzet végéig tervezzük működtetni. Addig az önkénteseink úgysem járhatnak be a kórházba, így biztos lesz kapacitásunk ezt ellátni. A rászorulók segélyezése kapcsán úgy számolunk, hogy augusztus végéig tudjuk támogatni a látókörünkbe került családokat” – tette hozzá Glória, bízva abban, hogy addigra születik több, központi megoldás is.
