Jó hír, hogy a magyar kormány teljesíti Európai Uniós kötelességét, és visszavonja az uniós jogot sértő, “a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló törvényt”. Még annak tudatában is örülhetnénk a hírnek, hogy csaknem egy év telt el az Európai Unió Bírósága határozata óta, aminek értelmében felszólították a kormányzatott a négy éve meghozott, diszkriminatív civiltörvény eltörlésére.
Magyarországon lassan őrölnek a törvényhozás malmai, ha a hatalomnak nem fűződik hozzá érdeke. Még valószínűbb, hogy a magyar döntéshozóknak több időre volt szüksége a kellően cinikus válasz kifundálásához.
Ezért nem örülhetünk felhőtlenül a civiltörvény visszavonásának. A jelek szerint a kormányzat cserébe olyan szabályozást készített elő, ami hazánk elmúlt évtizedes működése alapján minimum súlyos aggodalmakra ad okot, de nem túlzás mérgezett ajándékként sem tekinteni rá.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a civil szervezetek átláthatóságának régóta megvoltak a törvényi feltételei: az ügyészség bármikor vizsgálhatta a civileket, sok szervezet nemcsak a teljes átláthatóságot biztosítva tette közzé költségvetését, de segítette az értelmezést is, miközben rendre leadta az éves beszámolóit is.
Ahogy 2017-ben a politikai számítás jegyében meghozott civiltörvényt, úgy a tervezett új szabályozást sem indokolja semmi.
Az állam polgáraihoz, társadalomhoz való viszonyát jól érzékelteti, hogyan bánik a civilekkel. Nem csak a konkrét támogatások mértéke és odaítélésének mikéntje jelzi (lásd Nemzeti Együttműködési Alap), hanem hogy milyen működési környezetet teremt számukra. Mennyi adminisztrációs terhet rak a nyakukba, mennyire nehezíti meg a hivatalos megalakulást. És ide tartozik az is, hogy milyen társadalmi légkört teremt a civil szervezetek köré.
A tervezet visszatér és újfent felerősíti a civil társadalom elleni propaganda hazugságait, már az előterjesztés címével is azt sugallva, hogy a civilek valami olyasmibe akarnak beavatkozni, ami nem az ő dolguk.
Beláthatatlan következményekkel jár, hogy a javaslat megerősíti a társadalom jó civilekre és rossz civilekre felosztását. Leegyszerűsített üzenete: ha nyugton maradsz, akkor nem bántunk, de ha ugrálsz, megütheted a bokád.
Nem győzzük hangsúlyozni, hogy minden egyes felelős magyar állampolgárnak és az általa létrehozott civil szervezetnek alapvető célja a közélet befolyásolása. Nem is lehetne más, civil jellegét éppen az adja, hogy valamilyen módon hatással akar lenni a környezetére. Hiába szeretné a kormányzat a szavak jelentését is kisajátítani, és ezt megbélyegzésre és diszkriminálásra használni, a közéleti színtér nem egyenlő, nem is lehet azonos a politikai térrel.
A közéletet éppúgy befolyásolják az iskolákat támogató alapítványok, a sakk egyesületek, az adománygyűjtő szervezetek, a közfeladatot ellátó kulturális közösségek, a vallási és egyházi szerveződések, a cserkész és ifjúsági klubok, a madármegfigyelők, mint a jogvédő vagy emberi jogokkal foglalkozó szervezetek. Minden civil szervezet befolyásolja a közéletet.
Emberi jogokkal foglalkozó szervezetként mi is azon dolgozunk, hogy válaszokat találjunk a világban és a társadalomban fennálló problémákra, kísérletet, alternatívát nyújtsunk ezek kezelésére vagy megoldására annak a világképnek megfelelően, aminek védelmére feltettük az életünket. Hiszünk a párbeszéd és a beszélgetés erejében, a minden embert megillető jogokban és kötelességekben. Abban, hogy egy egészséges társadalom alapja, hogy biztosítva legyen minden tagja számára a választás lehetősége, a lehetséges választások minél színesebb tárháza.
Tesszük ezt javarészt nem közpénzek, hanem magánforrások, adó 1%-a felajánlások, EU-s pályázatok felhasználásával, eleget téve a beszámolási előírásoknak, törvényi és erkölcsi kötelezettségeinknek. A szóban forgó javaslat mégis megkülönböztet, a jellemzően közpénzeket is felhasználó sport, vallási és nemzetiségi szervezeteket kiveszi a hatálya alól.
A politikai eszközzé degradált Állami Számvevőszéknek “biztosított hatáskör” nem lehet “a szakmaiság és a függetlenség garanciája”.
