Közösségi részvétel, részvételiség, közösségi költségvetés. Néhány olyan fogalom, amivel az elmúlt években egyre többször találkozhattunk Magyarországon. De mitől válik egy kezdeményezés valóban közösségivé és részvételivé? Aktívabbak lesznek-e az állampolgárok, a döntéshozók valóban hajlandóak-e megosztani a hatalmat? Korlátozott hatást érnek el ezek a programok, esetleg a jövő önkormányzását vetítik előre? A Kék Kanapén ezekre a kérdésekre is kerestük a választ beszélgetőtársainkkal, Reszkető Petrával és Kiss Gabriellával. (A beszélgetés első része szombaton, a második vasárnap kerül adásba.)
Pécsen a témának aktualitást ad, hogy előkészületben van a város első közösségi költségvetése: vagyis az önkormányzat bevonná általa kezelt közpénz egy részének elköltésébe a pécsieket. A választott képviselők szabályozott, átlátható formában átadják a döntés felelősségét a lakosságnak egy nyilvános folyamat keretében. A választópolgárok jellemzően kisebb léptékű fejlesztési projekt-ötleteket javasolnak, az önkormányzat hivatali apparátusának szakmai szűrője után pedig a legalkalmasabbnak tűnő fejlesztési ötletekből szavazást ír ki a városlakók számára. Ezeket végül az önkormányzat saját fejlesztési projektjeként valósítja meg.
A második részben Kiss Gabriellát, a Budapesti Corvinus Egyetem docensét arra kértük, meséljen nekünk egy játékos ötletserkentő eszközről, amit Helsinki önkormányzata dolgozott ki annak érdekében, hogy minél több értékes javaslatot gyűjthessenek be a választóiktól.
Tartalom (2. rész)
- 01:00 – Helsinki kártya
- 08:17 – Nagy pénz, nagy projekt
- 14:45 – A ferencvárosi modell
- 21:58 – „A képviseleti demokráciát is meg kellett tanulnunk”
Aki kérdez: Pincehelyi Zita
Szignál: Kiss Irina
Arculat: Biacsics Renáta – Renyagyár
A Kék Kanapéról bővebben itt olvashatsz.
