“A szabadságnak ára van” – a 2022 őszén kitört iráni tüntetések fényében különös súlyt kap Marjane Satrapi kultikus művének, a Perespolisnak az egyik legfontosabb mondata. Az előbb képregényként, fekete-fehér grafikus memoárként, majd néhány évvel később animációs filmként megjelent történet kíméletlenül őszinte vallomás. Néhol megrázó, máshol szívszorító, olykor a feldolgozást humorral segítve meséli el, hogyan vált Irán a vallási fundamentalizmus és elnyomás országává. A főszereplő Mardzsi szemén keresztül egy olyan ember félelmeit, vívódásait és dühét ismerhetjük meg, aki akár mi is lehetnénk.
Az angol nyelven 2000. és 2003. között, két kötetben megjelent képregény azonnal óriási kritikai- és közönségsikert aratott. A történet kezdetén tízéves Mardzsi gyerekkorába beszivárgó híreken, fojtott hangú beszélgetéseken keresztül apránként ismerjük meg a korrupt sah uralmát megbuktató iráni forradalmat és a kialakuló új társadalmi rendet, ahogy az addig nyugatias Iránba beköltözik a félelem és a gyász.
A Persepolis a hetvenes évektől a kilencvenes évek közepéig kíséri a felnőtt nővé váló Mardzsi történetét. Marjani különös érzékkel csempészi bele legbensőbb vívódásait és emlékeit, meghatározó pillanatait és őszinte gondolatait, miközben önmagát is kíméletlen önkritikával, őszinteséggel mutatja be. A fekete-fehér, nem éppen részletgazdag képi világ fokozza is ennek hatását és erejét, színek és aprólékos rajzok helyett az olvasó fantáziája tölti ki a részeket.
A nagy eszmék, a politikai áramlatok és a társadalom nem mint elvonatkoztatott fogalmak jelennek meg: a gyerek, majd később a fiatal nő ismerős, hétköznapi érzésein, emberi kapcsolatain, családi viszonyain, függőségein, rajongásain és dilemmáin keresztül sejlenek fel az iráni mindennapok, azok minden visszássága, fonáksága, és szépsége.
Közben számos sztereotípiát, előítéletet is megkérdőjelez az iráni nézőpont. Marjani leplezetlenül fogalmaz meg kritikát az elkényelmesedett, kockázat nélkül lázadó nyugati emberekkel szemben. Az irániak sem egyértelműen a rendszer kiszolgálói, a lehetőségeihez képest szinte mindenki lázad, túlél, ellenáll, és őrzi a reményt. Különösen a nők ábrázolásában mutatja ezt meg érzékletesen Marjani.
Hogy ez mennyire igaz, azt alátámasztják a 2022. szeptembere óta zajló iráni tüntetések. A fél évszázados vallási diktatúra fennállásának legnagyobb megmozdulásaival néz szembe. Azután robbantak ki országszerte tiltakozások, hogy erkölcsrendészek agyonverték a huszonkét éves, kurd származású Mahsa Aminit. A fiatal nő a családját látogatta meg Teheránban, amikor egy mindennaposnak számító ellenőrzés során az iszlamista erkölcsrendészek kifogásolták a hidzsáb nem megfelelő viseletét, Aminit betuszkolták egy furgonba, majd olyan brutálisan megverték, hogy az életét már nem tudták megmenteni az orvosok. A többezres tüntetésekről kiszivárgott képeknek és videóknak köszönhetően a megmozdulások jelképévé váltak az iráni nők, akik súlyos retorziókat kockáztatva fejkendő nélkül vonultak utcára és vágták le a hajukat. A rezsim válasza sokkoló: rendszeres a tiltakozók közé lövetés, a tömeges letartóztatások, a jogtalan fogvatartás, a kínzások. Több tucat halálos ítéletről szólnak a hírek, a vélhetően koncepciós perekben elítélt tüntetők közül többeket akasztottak fel darukról nyilvános kivégzéseken.
Magyar olvasóként ha összehasonlítani nem is, áthallások nélkül sem lehet olvasni a Persepolist. Fájóan ismerősek az, ahogyan az emberek apránként feladják a szabadságukat, beletörédnek egy igazságtalan, despotikus és kegyetlen rendszer mindennapjaiba, vagy éppen maguk is a rendszer fenntartóivá válnak. A képregény 2019-ben egybeszerkesztve is megjelent a Libri gondozásában jelent meg, az animációs film online kölcsönözhető.
A Pop, jogok, satöbbi az Emberség Erejével Alapítvány új sorozata. Olyan popkulturális alkotásokat gyűjtünk össze, amelyek érdekesek, izgalmasak emberi jogi szempontból. Filmek, sorozatok, zenék, könyvek és képregények. Tarts velünk!
