“És mi lehetne humánusabb, mint a sokszor fájó, de mindenkit érintő életvégi kérdésekről őszintén, elfogadóan és egymást támogatva, a tabukat finoman lebontva megosztani gondolatainkat?” – így a kérdés a szövegben, amivel a pécsi Halál Kávéház szervezőit Emberség-díjra jelölték. Budapesten évek óta sikerrel zajlanak ilyen programok – vidéken azonban erre kevesebb a nyitottság. “Ezért is fantasztikus eredmény, hogy két ember, akik önként, szívüket-lelküket megmutatva szervezik ezt az eseményt, ahol tényleg egy nyitott, elfogadó és érdeklődő közegben lehet a halállal kapcsolatos gondolatainkat megosztani”. Bemutatjuk az Emberség-díj 2025 civil közösség kategória jelöltjeit.
De mi is az a Halál Kávéház? Eredetileg egy Londonból induló társadalmi mozgalom, amelynek célja, hogy a résztvevők tabuk nélkül, nyíltan és őszintén beszélhessenek halálról, halálhoz való viszonyról – és mindenről, ami az élet végéhez kapcsolódik. Ez egy mostanra már világszerte elterjedt módja annak, hogy teret és alkalmat adjunk a halálról, elmúlásról való párbeszédnek. Célja a halált övező tabuk feloldása, vélemények ütköztetése, nézőpontok tágítása. Bár a téma komolynak hangzik, a beszélgetés egy kellemes, oldott, biztonságos környezetben zajlik egy kávézóban, kávé, tea, süti és egymás társaságában.
Két évvel ezelőtt két fiatal megvalósította az álmát. Mucsi Georgina és Simon-Bojta Péter, a pécsi Halál Kávéház szervezői még a covid időszak előtt tervezték el a Halál Kávéház elindítását. Tanulmányokat olvastak, felvették a kapcsolatot más szervezőkkel, tapasztalatokat gyűjtöttek, majd megkeresték az ideális helyszínt. A Halál Kávéház 2023 óta működik Pécsen, a személyes találkozók minden hónap utolsó péntekén zajlanak, közel húsz alkalmon vannak túl.
“Mi lepődtünk meg a leginkább, hogy már 15 fő részt vett az első alkalmon, és ebből négy-öt fő azóta is rendszeres tagja a résztvevőknek” – osztották meg a szervezők egy velük készült interjúban. Nincs olyan ember, akinek ne lenne bármilyen vesztesége és aki nem gondolkodott volna még a halálról. A társalgás politika- és vallásmentesen, ítélkezés nélkül, mindenkit tisztelettel végig hallgatva történik. Ez az esemény nem gyászfeldolgozás vagy csoportterápiás alkalom, ezt fontosnak tartják kihangosítani. A témákat nem a szervezők hozzák, egyik megszólalás inspirálja a másikat. Történelmi, filozófiai, etikai, spirituális és tudományos szempontok egyaránt beszivárognak egy-egy téma kapcsán. Nincs jó vagy rossz válasz, vélemények, megélések, tapasztalások viszont annál több.
Annak ellenére, hogy a halálhoz, elmúláshoz kapcsolódó kérdések mentén kezdenek el beszélgetni, általában mindig az életnél, saját megéléseknél kötnek ki. Élet és halál kérdései elválaszthatatlanok egymástól. Ahogy az egyik résztvevő fogalmazta meg: ha az élet részeként tudunk tekinteni a halálra és az elmúlásra, és van tapasztalatunk, hogy erről lehet szabadon és őszintén beszélni, „még a halál tudatában is könnyebben tudunk teljes életet élni”.
