“Több Ákli Krisztián = kevesebb szorongó, elszeparált diák.” Sok mindenért van helye az Emberség-díjasok között a pécsi színész-rendezőnek, de mint drámapedagógusként végzett tevékenysége az, ami miatt a kulturális mellett civil szempontból kiemelésre méltó. Legalább annyi időt foglalkozik diákokkal, mint amennyit színészek között tölt. Bemutatjuk az Emberség-díj 2025 magánszemély kategória jelöltjeit.
Ákli Somogy megyéből került Pécsre, a színházi élet a Janus Egyetemi Színpadon szippantotta be egy életre. Kis túlzással a dél-dunántúl valamennyi színházi közösségében megfordult, nem egyet ő maga alapított. Mégsem jelentették számára soha a teljes világot kizárólagosan azok a bizonyos deszkák, történelemtanárként a pedagógiát sem engedte el soha. Ez a kettősség végigkísérte karrierjét, egyszerre mozog otthonosan a kulturális térben, és viszi el nagyon tudatosan a színházat az iskolákba. “Nem baj, hogy te nem hiszel magadban, mert én hiszek benned” – árulta el egy vele készült interjúban, hogy mit mond rendszeresen a drámaóráira érkező diákoknak.
Sok, ma már ismert nevű színházi szakember útja indult Ákli valamelyik színjátszó csoportjában. Mégis sokkal többen vannak azok, akik ugyan nem léptek színházi pályára, de kamaszkori éveikben, a fiatalkori útkeresés során meghatározó volt a drámapedagógus szerepe életükben. “Nem kiosztunk szerepeket, hanem színházi eszközökkel egy közös alkotói munka folyik, egy közösségben, ahol mindenki kipróbálhatja magát, az ötleteit, megtanulhatja érvényesíteni az álláspontját, és azt, hogy ötletelni, kísérletezni mindig hasznos” – vallott a munkájáról.
A magyarországi németek kitelepítéséről szóló Bündeltanz, vagy a pécsi bányászok életét felevenítő Jó szerencsét című darabjai mind társadalmi kérdéseket feszegetnek. Nem véletlenül írták az Oberon társulat vezetőjéről a jelölésében, hogy az elmúlt években számos ilyen előadást támogatott, rendezett, szervezett de “produktumai közül több az általános- és középiskolás diákok életével, örömeivel és bánataival, vágyaival foglalkozik.”
Saját hivatását, a drámatanár definícióját ő maga érzékletesen foglalta össze leköszönő beszédében, amikor idén januárban átadta a Magyar Drámapedagógiai Társaság vezetését: “egyszerre pedagógus, rendező, színházesztéta, menedzser, diplomata, marketinges és szervező”. Megbízatása két évében új szemléletmóddal, új partnerek bevonásával igyekeztek megerősíteni és életben tartani a drámapedagógia és a gyermekszínjátszás magyarországi ügyét.
Egyik nyilatkozata akár pedagógia programként is értelmezhető: “Egy ideális világban minden középiskolában van egy nagyon jó színjátszókör, akik a közösség szíve-lelke, motorja”.
Az Emberség-díjról itt olvasható bővebb információ.
