Az utóbbi években már tapasztalható volt, hogy a szabályozás módosításai során rendre a gazdasági érdekek erősödtek a természetvédelmi szempontok kárára. A most megjelent tűzifa rendelet azonban olyan mérvű károkozást tesz lehetővé a védett erdőkben, ami már országos felháborodást keltett. Mindum Károly írása.
A rendelet az energiavészhelyzetre hivatkozva a védett természeti területen lévő értékes erdőkben is lehetőséget ad a tarvágásra. Enyhített a fák vágáskorára és az erdők felújítására vonatkozó szabályokon, az agrárminiszter korlátozás nélkül dönthet bármely erdő kivágásáról.
A döntéshozók kezdetben lesöpörték e a tiltakozók érveit, próbálták védeni a védhetetlent. Megtudtuk például az agrárminisztertől, idézem: „a fa kitermelése nem jár erdőirtással, nem csökkenti az erdőterületet, és nem rontja az erdők természeti állapotát sem.”
A százezres nagyságú, tiltakozó tömeg hatására végül augusztus 16-án megjelent egy miniszteri utasítás, ami cáfolni hivatott azokat a sajtóhíreket, amik a kormányrendeletről szóltak.
Ez az úgynevezett cáfolat nem nyugat meg bennünket. Az említett kormányhatározat továbbra is érvényben van. A miniszteri utasítás csupán az állami tulajdonban lévő védett erdőkre vonatkozik, nem terjed ki a magánerdőkre, ártéri területekre, honvédség kezelésében lévő területekre. Aggodalomra adhat okot az az utóbbi időben elterjedt hír is, hogy sor kerülhet az állami tulajdonban lévő védett erdők magánosítására.
A miniszteri utasítás nem rendelkezik a megújítási kötelezettségekre vonatkozó szabályok enyhítéséről sem. Továbbá bizonytalan jogi helyzetet teremt, mert egy miniszteri utasítás alacsonyabb rendű jogszabály, nem írhat felül egy érvényben lévő kormányhatározatot.
Az erdők védettségének visszaállítása érdekében azt szeretnénk, hogy a Veszélyhelyzeti fakitermelést ösztönző 287/2022. (VIII. 4.) Kormányrendeletet haladéktalanul vonják vissza!
A napjainkra kialakult energiaválság rákényszerít bennünket arra, hogy változtassunk az eddigi az energiahasználatunkon. A kormány az energiaválság átmeneti megoldását a fatüzelés arányának növelésében látja. Ez rossz irány. Ennek hatására a tűzifa iránti kereslet és a tűzifa ára is jelentősen megnőtt. Az erdeinkből nem csak a megnövekedett lakossági igényeket kellene biztosítani, hanem a biomassza erőművek ellátást is, és ezek arányát növelni akarják a jövőben.
Félő, hogy az erdőtulajdonosok a nagyobb haszon reményében intenzívebb kitermelést folytatnak majd, és nem minden estben érvényesülnek a természetvédelmi szempontok.
Nincs okom kételkedni az erdőművelés terén dolgozó szakemberek elkötelezettségében, szaktudásában. Azonban nem lehet kizárólag az ő lelkiismeretükre hagyatkozni, bízni abban, hogy nem fognak élni a kormányrendeletben biztosított lehetőségekkel. Az igazán megnyugtató az lenne, ha ezt jogszabályok is garantálnák.
Az energiaválság kezelésére az energiahatékonyság javítása, a megújuló energiaforrások jobb kihasználása lehet a megoldás. Meg kell szüntetni a szélerőművek létesítését ellehetetlenítő szabályozást, gazdasági ösztönzőkkel kell segíteni az energiafelhasználás hatékonyságának javítását, a megújuló energiaforrások, a nap és a geotermikius energia felhasználását, energiaközösségek megalakítását.
A biomasszát szándékosan nem említettem. Ezzel kapcsolatban erős fenntartásaim vannak. Az erdőink nem csak a klímaváltozás hatásainak csökkentésében játszanak szerepet, hanem jelentős elnyelők is. A szén-dioxid elnyelés közel 10%-a az erdőkben történik. Magyarországon az erdők 3 millió autó kibocsátásának megfelelő mennyiségű szén-dioxidot nyelnek el. Amennyiben nem ipari célokra használják a kitermelt fát, nem bútor vagy faház készül belőle, hanem elégetik, a raktározott szén újra a légkörbe kerül és az erdőrész a megújítása után csak évtizedekkel fogja ezt a mennyiséget újra elnyelni. Egyes fafajok estében akár 80-100 év is eltelik a karbonsemlegesség eléréséig.
Ennyi időnk nincs.
Már nagyon közel járunk a visszafordíthatatlan változásokat eredményező 1,5 – 2 oC fokos felmelegedéshez. A fa energetikai felhasználása pazarló és klímavédelmi szempontból sem nevezhető előnyősnek.
Nekünk pécsieknek több szempontból is kiemelt figyelmet kell fordítanunk az erdőink védelmére. Térségünkben az országos átlagot meghaladó arányban használják az erdei biomasszát energetikai célokra. A dél-dunántúlon égetik el az országban felhasznált mennyiség egyharmadát, ami a helyi erdőtulajdonosok számára jelentős keresletet jelent.
Ugyanakkor szerencsésnek is mondhatjuk magunkat, mert Pécs környezete igen gazdag természeti értékekben. A közel húszezer hektár nagyságú a két mecseki tájvédelmi körzet területe, aminek fele ráadásul védett erdő. Ezer hektár erdő van a város kezelésében is.
Ezeknek a természeti értékeknek a megőrzése fokozott felelősséget jelent mindannyiunk számára. Ugyanilyen fontos feladatunk a Mecsekoldal és a még megmaradt zöldterületeinek megőrzése. Ezen a helyen, ahol most állunk (Niké-szobor), nem is olyan régen még szőlők és gyümölcsösök voltak, de a város évről évre feljebb kúszott a hegyoldalon. A hegy déli oldala már most túlhasznált, további terhelést már nem bír el a természeti értékek károsodás nélkül. Ennek ellenére rendszeresen megjennek újabb és újabb ötletek, hogy mit kellene még létesíteni a Mecseken, mikén lehetne tovább növelni a látogatottságát.
Nem lehetünk nyugodtak. Jelenleg nem látni sem jogszabályi, sem intézményi garanciát az erdők és a természeti értékeink megőrzésre. Ez közös felelősségünk. Ebben komoly szerep hárul a civilekre és zöld szervezetekre.
Az erdő olyan érték, amit nem tudunk átváltani alacsonyabb fűtésszámlákra. Védjük meg az erdeinket, mert fontosabb a következő generációk normális élethez való joga a rövidtávú gazdasági érdekeknél!
Augusztus 17-én Séta a Mecsekért című sétánkkal szolidaritásunkat fejeztük ki a magyarországi zöld civil szervezetek NE VÁGJ KI MINDEN FÁT! elnevezésű rendezvényével. Az esemény célja az volt, hogy helyi szinten is felhívjuk az emberek figyelmét arra: a közös értékeinket közösen kell megvédenünk. Az esemény helyi aktivisták kezdeményezésére, az Emberség Erejével Alapítvány segítségével jött létre.
