Tizenöt éve dolgozom trénerként csoportokkal, olyan témákkal, mint az emberi jogok és a sokszínűség. Van egy játék, ahol a résztvevők mindenféle és fajta kisebbség bőrébe bújnak és aztán egyszerű állítások hangzanak el. Nyirati András, alapítványunk vezetőjének a II. Freedom of My Identity Emberi Jogi Fesztivál megnyitóján elhangzott beszéde.
Nyugodtan végig sétálhatok a szerelmemmel az utcán. Összeházasodhatok vele. Nem kell félnem, hogy a médiában megtámadnak a szexualitásom miatt. Akire igaz egy állítás, az előrelép, a többiek maradnak. Az elején még mindenki fogja egymás kezét, aztán ahogy telik az idő ezek a kötelékek elszakadnak, valakik hátul maradnak, az elől lévők hátát nézve, miközben azok már nem is látják őket. Gondoljátok végig ti vajon léphetnétek-e? Hiába alapvető dolgok ezek, mégis sok embernek ebben a városban, ebben az országban ez nem evidens, sőt!
Itt születtem Pécsen és úgy nőttem fel ebben a városban, hogy nem találkoztam vállaltan meleg emberrel. Emberi jogi aktivistaként, Budapesten és külföldön ismertem meg személyesen LMBTQ embereket és történeteiket, ezzel vált valóságossá a nyitottságom és az elfogadásom. Mert sokkal könnyebb úgy elfogadni valamit, ha csak a gondolataimban létezik és nem látszik. Azért kell a Freedom of My Identity fesztivál és a Pride felvonulás, hogy a kissebségekhez tartozó emberek, csoportok, láthatóvá váljanak. Hogy megmutathassák ők is ugyanolyan emberek, nem jobbak, vagy rosszabbak, csak különböznek valamiben a többségtől.
Pécs mára változott, bár egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány azonos nemű párt láttam puszit adni egymásnak az utcán. De akkor is, büszke vagyok rá, hogy itt a Pécs Pride, elsőként a vidéki városok közül Magyarországon és örülök, hogy van egy helyi fiatal LMBTQ közösség, aki megszervezi. De az évnek van még 364 napja, amin azt látom, hogy barátaim elköltöznek, politikusok uszítanak, az emberek a közösségi médiában a legrosszabbakat kívánják egymásnak. Még bőven van dolgunk! Mi, akik ma itt vagyunk és az a sok pécsi aki eljön a Pridera, mi tudjuk biztonságossá és befogadóvá tenni ezt a várost. Mert egy boldog élet, méltóság és egyenlő jogok mindenkinek járnak!
Legyen ez a hét az ünneplésé, de ne felejtsük el, hogy az év többi részében is oda kell állnunk az elnyomottak mellé. Ne legyünk szemlélők, mert azzal eltűrjük és támogatjuk a kirekesztést. Meg kell erősítenünk közösségeinket, büszkén ki kell állnunk másokért, ez az emberség ereje. Senkinek se kelljen máshol keresnie a boldogságát, bármilyen is a bőrszíne, vallása, bárkit is szeret.
Együtt tudjuk csak ezt megtenni. Legyünk aktívak, erőnkhöz mérten támogassunk civil kezdeményezéseket, hallassuk a hangunkat, mert így tudunk egy mindenki számára élhető várost és országot létrehozni. Fogjuk meg egymás kezét és ne eresszük el, lépjünk együtt! Találkozzunk szombaton a felvonuláson!
