Jubilált a Közvélemény novemberben. A huszadik esemény középpontjában az okoseszközök iskolai használata állt. A szeptemberben bevezetett, mobiltelefon használatát korlátozó rendelet miatt keletkezett helyzetre voltunk kíváncsiak a pedagógusok, a diákok, a szülők szemszögéből.
A véleményvonal állításokkal ráhangolódtunk az eseményre és megvitattuk a témával kapcsolatos legfontosabb felvetéseket. Első mondatunkban azt állítottuk, hogy Az ismeretszerzéshez nem elegendőek a tankönyvek, szükség van digitális eszközökre is, mely gondolat részben megosztotta a résztvevőket. Egy egyet nem értő szerint „Nem az eszközre van szükség, hanem a tartalomra”, mivel úgy gondolja, nem minden esetben csak az okoseszközökkel lehet színesebbé tenni a tanórákat. Egy egyetértő véleményező viszont azt fogalmazta meg, hogy „eszköz nélkül már nem megy. Ismerve a mai gyerekek viszonyát a könyvekhez, jobban fogadják a képi és videós tartalmakat.”
A mesterséges intelligencia és a kreativitás kapcsolata is felmerült az esemény ezen pontján. Az állítás így szólt: Az AI csökkenti a kreativitást az iskolai feladatoknál. Ez a gondolat is valamelyest megosztotta a jelenlévőket. Az állítást ellenző oldal felszólalója szerint nem a kreativitást spórolja meg a használó a mesterséges intelligenciával, hanem a szorgalmat, az erőfeszítést. „Lehet használni az AI-t, csak adjuk hozzá a saját egyéniségünket.” Gondolataikat azzal zárták, hogy mindenki maga dönti el, milyen mértékben hagyatkozik feladatai elvégzésében a mesterséges intelligenciára. Az egyetértő oldal is a döntésekre és az akaratra helyezte a hangsúlyt. Szerintük a késztermék gátja lehet a kreativitásnak.
Az eseményrész zárógondolata a tanárok digitális felkészültsége volt, melyet így fogalmaztunk meg a közönségnek: „A pedagógusok jelentős része nincs felkészülve az okoseszközökkel való tanításra.” Ezzel az állítással kapcsolatban is ellentétes véleményeket hallgathattunk meg. Akik nem értettek egyet a koronavírusra, és az akkor kialakult oktatási helyzetre hivatkoztak: szerintük a lezárások alatt nagyon sokat tanultak a tanárok a digitális oktatásról. Nem állítják, hogy mindenkinek sikerült megfelelően elsajátítania az eszközhasználatot, de látszott a törekvés. Látható eredménye, hogy a járvány után sokkal markánsabban jelentek meg digitáliseszközök a hagyományos oktatásban is. Egy fiatal pedagógus azonban egyetértését fejezte ki az állítással kapcsolatban. Úgy tapasztalja, hogy az idősebb pedagógusok rá hagyatkoznak digitális elakadásaikban, a generációs szakadék itt mutatkozik meg a leginkább. Továbbá nem az a fontos, hogy képesek-e kezelni a digitális eszközöket, hanem hogy tudják adekvátan, a megfelelő szerepben használni azokat. Ne „nyugtatószer” legyen a digitális eszköz, hanem hasznos, ismeretátadásra alkalmas eszköz.
Szakértőink között köszönthettük Alexovics Ingridet, egy pécsi közoktatási intézmény tanárát, valamint Nemerey Pétert, a pécsi Waldorf iskola tanárát. A két pedagógus egy-egy percben fejtette ki gondolatait a következő kérdéskörökben: van-e olyan tevékenység a tanítás-tanulás folyamataiban, amihez nélkülözhetetlen az okoseszköz, milyen hátrányai vannak az okoseszközöknek, valamint hogy hogyan lehet megfelelően felkészíteni a fiatalokat a munkaerőpiac követelményeire. Ingrid az első kérdésre a következőket fogalmazta meg: „A digitális kompetencia fejlesztése elképzelhetetlen nélküle. A beszélgetést, a mesét, az írást, az olvasást azonban nem helyettesítheti. Emellett amihez még nem használjuk, de nagy szükség lenne rá – és az iskola sokszor képtelen erre – az a hátránykompenzáció.” Péter válaszában bemutatta a Waldorf pedagógiát: a Waldorf iskolarendszer a régi iskolára emlékeztetnek, ahol analóg módon tanítanak és tanulnak, a diákok a tanár magyarázata alapján készítenek saját füzeteket, továbbá a tanár választja meg mit tanít. Két éve csatlakoztak a digitális kompetenciaméréshez, kizárólag ehhez alkalmaznak okoseszközöket az iskolában.
Az okoseszközök negatív hatásait egymást kiegészítve szedték össze a szakértők. Elsőkörben Péter emelte ki, hogy a nem megfelelően alkalmazott médiaeszközök csökkentik a kreativitást, a figyelem tartósságát, valamint az akaraterőt, a kitartást is gyengítik. Ingrid erre a gondolatmenetre rácsatlakozva erősítette meg az eszközök idegrendszerre gyakorolt hatásait. Egy kutatás szerint az okoseszközök az agy írás és olvasás területeit stimulálják leginkább, melyek nagymértkében összefüggnek a kép- és arcfelismeréssel. Emellett hozzásegítenek a funkcionális analfabetizmus kialakulásában, mivel a képek felismerése gyorsabban történik, mint az olvasás tevékenysége.
A munkaerőpiaci felkészítés kapcsán Ingrid kiemelte, hogy szerinte a „legfontosabb tudás az értő olvasás, az igazság, és a valóság felismerése. Nem tudjuk jól használni az eszközöket és az információkat addig, amíg nem vagyunk ezek birtokában. A felelős használat elengedhetetlen” – zárta gondolatmenetét. Péter legfontosabb pedagógiai tevékenységeként emelte ki, mely szerint úgy engedi el a tanulóit az általános iskolai éveik végén, hogy tudatában legyenek saját képességeikkel. Szerinte a változóképesség nagy erény a munkaerőpiacon. Továbbá annak örülne a leginkább, ha a gyerekek nem veszítenék el az érdeklődésüket a világ iránt.
Az esemény záróakkordja ismét az újonnan bevezetett beszélgetőkörrel, az open space-szel zárult. Hat témakörben beszélgettek a résztvevők egymással: játék és öröm, pályaválasztás és életre nevelés, kompetencia fejlesztés, a könyvtár helye és szerepe, okoseszköz a közösség helyett, figyelem (felkelteni és fenntartani), valamint mobileszközök korlátozása témakörökben. Minden témakör köré szerveződött csoport remek diskurzust folytatott egymással. Voltak csoportok, ahol nem alkottak végleges konklúziót a témakörrel kapcsolatban, viszont egy remek beszélgetést alakítottak ki, ahol értő figyelem és közös gondolkodás alakult ki. Mások a változás lehetőségét ismerték fel egy- egy téma kapcsán.
