A civilek meghatározó szerepet vállalnak a helyi társadalom mindennapi problémáinak kezelésében. Azonban ez leginkább akkor válik láthatóvá, amikor már nem képesek abszolválni a társadalom működésében nélkülözhetetlen, sok esetben pedig az államtól átvállalt feladataikat. Az áprilisi Közvélemény apropóját a Pécsett jelenleg is számos szervezetet érintő „hogyan tovább” kérdésének megválaszolása, az egyfajta útkeresés szolgáltatta. Nyers Szilvia írása.
A résztvevők többek között arról vitáztak, ha a civilek függetlenedni szeretnének, akkor vajon a lakosságnak kell-e átvállalni a működésük anyagi terheit, vagy inkább a befizetett adóforintokból az állam végezze rendesen a feladatait. A vélemények megoszlottak a jelenlévők között. Többen egyetértettek abban, hogy a civil szféra politikának való kiszolgáltatottsága számos kockázatot rejt, ugyanakkor a városlakók csak részben tudják finanszírozni a helyi jó ügyeket. Bár mindenki közös érdeke a lokális társadalom kiegyensúlyozott és stabil működésének biztosítása, ezért alulról és felülről egyaránt szükséges a támogatás.
Szó esett továbbá a valódi döntéshozatali folyamatba való bevonásról, mely tekintetében javarészt konszenzus született. A helyzet bár javuló tendenciát mutat, de tény, hogy mindkét oldalnak van még hová fejlődnie. Például az állampolgároknak véleménynyilvánítás és részvétel szempontjából, míg a helyi önkormányzatnak a proaktivitás kapcsán, valamint a megfelelő platformok biztosítását illetően. Némi feszültség azonban érzékelhető volt, amikor a résztvevők a pécsi civil aktivitást vették elő. Elhangzott ugyanis, hogy az messze nem olyan pezsgő, mint amilyennek kívülről látszik. Érdekes módon egymásnak ellentmondó nézőpontokat éppen a megjelent képviselők emeltek a diskurzusba. Volt, akinél az önkéntesség narratívája dominált, tehát például az, hogy a civilek anyagi ellenszolgáltatás nélkül is többet tehetnének a városért. Ugyanakkor az is megfogalmazódott a részükről, hogy az érintett szervezetekben eleve többen önkéntes alapon, míg az informális csoportok esetében szinte mindenki ingyen, a szabadideje terhére végzi a feladatait. Más magyar városokkal összehasonlítva viszont kifejezetten aktív a civil élet, sőt mi több, külön öröm, hogy számos kezdeményezés a baranyai megyeszékhelyről indult útnak.
A véleményvonal vitaindító állításait követően Zeller Judit jogász, pszichológus, a TASZ szakértője, valamint Szegedi Péter politológus, egyetemi tanársegéd válaszolt a témával kapcsolatos kérdésekre. Mind az elmélet, mind a gyakorlat aspektusából átfogóan ismertették érveiket. A döntéshozatalban való részvétel kapcsán például a képviseleti, illetve bázisdemokráciáról hallhattunk pró és kontra, továbbá arról, hogy helyben erre milyen lehetőségek adottak. Bár általánosságban elmondható, hogy a polgárok véleménye, még ha kifejezésre is kerül, a politikusok nem feltétlenül szeretik, ha beleszólnak a munkájukba.
Felmerült a kérdés, ha egy döntéshozónak civil identitása, érintettsége van, akkor az adott helyzetben vajon mi alapján mérlegel. Továbbá a meghívott szakértők a függetlenné válás vonatkozásában a hatalom különböző államigazgatási szerepfelfogását állították kontrasztba a hazai gyakorlattal. Végezetül pedig a válsághelyzetek menedzselése került a fókuszba. Kihangsúlyozták, azt az evidenciának tűnő megállapítást, mely szerint egy államnak krízishelyzettől függetlenül kell, hogy legyen valamilyen válságkezelési terve, vagyis nem az intézményesült civil társadalomtól kell várni a megoldást. Példaként: a zöldektől a globális felmelegedés megállítását.
Mivel a kialakult dialógus során már többször előkerült a civilek láthatóságának kérdésköre, így az sem volt véletlen, hogy az a vitázók körében az egyik legnépszerűbb kiscsoportos topiknak bizonyult az esemény záró részében. De ezzel párhuzamosan szerveződött még csoport a civilek és politikusok közötti párbeszédet illetően, a civilek és a politika közötti ellentmondások feltérképezésére, valamint a civilek költségvetését érintően is.
A csoporttagok először összegyűjtötték a láthatóság növelésében rejlő lehetőségeket, valamint kockázatokat. Lényegében egyetértés mutatkozott abban, hogy ezáltal új forrás teremthető, bázis építhető, mindazonáltal emelheti a szervezet vagy a kezdeményezés elfogadottságát is. Ellenben ha sérülékeny csoportokról beszélünk, inkább kockázatos lehet az adott társulás egészére vagy egyes tagjaira vonatkozóan a nagyobb nyilvánosság.
A párbeszéd körüli diskurzus a nehézségek számbavételével vette kezdetét. Szemléltetésül a felek közötti habitusbéli különbség, az eltérő nyelvezet, a szakmai különbözőség egyaránt megjelenhet. Éppen ezért optimális volna egy olyan felület működtetése, ahol az érintettek betekintést nyerhetnek a döntések előkészítésébe, az amögött húzódó folyamatokba, továbbá kommunikálhatnak egymással. Ezáltal az emberek sokkal inkább a magukénak éreznék a döntéseket. A Közvéleményen kialakult számvetés érdekességét viszont itt az eredményezte, hogy a párbeszédről vitázó és egyben helyi képviselőkből álló csoport egyetértett abban is, hogy politikusként elfogadhatatlan, ha csupán reprezentatív funkciót tölt be egy döntéshozó, vagy az egyáltalán nem vesz részt az adott folyamatban. Azonban néha a realitás az, hogy a gyakorlat mást mutat. Az ellentmondások megtárgyalására viszont egy másik, javarészt civilekből álló csoport vállalkozott, ahol ismét előkerült a finanszírozás kérdése, így a külföldi forrás mint stigma is. Valamint a pártérdek és a közérdek nem egyenrangú viszonya. A civilek büdzséjére visszatérve, a forrásaik összetétele lehet változatos, de korántsem nyúlik annyira hosszúra annak listája. A résztvevők felidéztek például néhány helyi jógyakorlatot, amelyekben az összefogás erejét és a különböző kampányok adaptálhatóságát tekintették a változás fő csapásvonalának, egyúttal a több lábon állás szükségszerűségét elkerülhetetlennek.
A Közvélemény tanulsága ezúttal, hogy a társadalom működése, az önkormányzás vagy bármely ember alkotta struktúra tökéletlen, éppen ezért minden szektor szereplőjének tudására, tapasztalatára, így az ún. civil kurázsira is alapvető szükség van. Jóllehet a politika és a civilek viszonya még fejlesztendő terület, de egy minden szempontból élhető város esetében az nem lehet marginális kérdés.
A májusban új témával folytatódó eseménysorozat célja továbbra is a párbeszéd kialakítása, az aktuális helyi ügyek megvitatása, a különböző nézőpontok találkoztatása, valamint az érintettek megszólaltatása egy olyan kontextus létrehozása révén, amely a vitakultúra megerősítését, illetve a kollektív cselekvést támogatja.
A szöveget írta: Nyers Szilvia
